Történelmileg az elektromos energia fő forrása az üzemanyag elégetése és a gőz létrehozása volt. Ez a gőz egy turbinagenerátort forgat, ami áramtermelést eredményez. A turbinagenerátor mozgása váltóáramot (AC) generál, a frekvencia pedig a szinusz hullám ismétlődésének száma. Az energia frekvenciája fontos mutatója az elektromos hálózat állapotának meghatározásában. Például, ha nagy az energiafogyasztás, több energia kerül eltávolításra a hálózatról, mint amennyit szolgáltatni tudnak. Ennek következtében a turbinák lassulnak, és az AC frekvencia csökken. Az inercia veleszületett tulajdonsága, amely szerint minden test ellenáll a mozgásuk változásának, alkalmazható a turbinákra, mivel tömeges, forgó testek.
Ahogy az elektromos hálózat egyre több napelemrendszert tartalmaz, növekszik az inverterek száma, amelyek csatlakoznak a hálózathoz. Az inverter-alapú generáció bármilyen frekvencián előállíthat energiát, és a turbinák hiánya miatt nem rendelkezik ugyanazzal az inerciával, mint a gőz alapú generáció. Ezért az elektromos hálózat átállítása az inverterekkel való növekvő számra szükségessé teszi a fejlettebb inverterek létrehozását, amelyek képesek reagálni a frekvencia változásaira és más zavarokra, amelyek a hálózati műveletek során előfordulnak. Ezek az előrehaladott inverterek segítenek stabilizálni a hálózatot ezekkel a zavarokkal szemben.